Munkásszálló a kultúrában
Szerintem sokan ismerik Cseh Tamás dalát: Amikor Désiré a munkásszálláson lakott. Itt „én, a Feri meg a Bíró Imre” a negyedikre húzta fel Icát pár lepedő segítségével, és a munkásszálló első és egyetlen állandó nője egy szekrényben éldegélt. Amíg a rendészek el nem vitték, utána a munkások újra rohangálni kényszerültek nők után.
Ez a szerzemény kísértetiesen hasonlít a következő szerelmi történetre, amely szintén egy munkásszálló mélyén kezdődött, de a falakon kívül is folytatódott. Mindenfajta egyezése a dallal azonban csupán a véletlen műve, ugyanis Cseh Tamás előbb és máshonnan szerzett ihletet, nem pedig ebből a történetből.
A munkásszálló lakóinak problémája, és a megoldás
A nagyvárosi munkásszálló négyemeletes épület volt, szintenként tizenkettő két fős szobával. Az objektumot alulról felfelé töltötték meg lakókkal, így a negyediken már csak négyen laktak, három szobában. Összetartó csapat voltak, szoros barátság fűzte őket egymáshoz. Feri és Imre laktak az egyes szobában, Dezső és Antal pedig a kettesben.
A munkásszállón mindig is probléma volt a nők kérdése. Ugyanis engedély nélkül nem fogadhattak vendéget, sőt, nőket sosem vihettek be a szobákba. Feri, Imre, Dezső és Antal viszont cseles ötlettel állt elő: csempésszenek be egy lányt. Csak maguknak, a negyedikre úgyse jár más, nincs kockázat. Meg is beszélték a részleteket.
Másnap Antal, hazafele a munkából, megállt a szomszédos utca sarkán. Óvatosan pillantott be a sötét sikátorba: itt több lányról is tudtak, akik pénzért nyújtottak szolgáltatásokat, főleg a munkásszálló lakóinak. Tudta, kit keres: Icát, akit mindenki nagyon kedvelt, de nem ám csak amiatt. Intelligens lány volt, jó beszélgetőpartner, kitűnő társaság, csak hányattatott sorsa és tragikus gyerekkora kényszerítette rá saját maga árulására.
Antal végre meglátta Icát. Pisszegett neki, magához intette, és elmondta, mit találtak ki a munkásszálló mélyén. A lány átgondolta a dolgot: lenne hol laknia, naponta fizetnének neki, és nem kellene minden órát más-más idegennel töltenie. Kapna enni, beszélgetnének, és legalább ismerné a férfiakat. Rábólintott.
A munkásszálló előtt Antal a szobájuk ablaka alá állította Icát, majd felszaladt a többiekhez, akik már összekötöttek néhány lepedőt, és az így fabrikált kötelet leeresztették a lánynak, így húzva őt fel magukhoz.
Mindennapok a munkásszálló negyedik emeletén
Feri, Imre, Dezső és Antal napközben mindig dolgozni mentek. Ekkor Ica a beépített szekrényben töltötte az órákat, amikor pedig hazaértek, mind az öten Dezsőék szobájába gyűltek, ettek, beszélgettek, és a többi. Ica jó társaság volt, szerették, megbecsülték, és végül úgy alakult, hogy soha egyikük se ért hozzá, semmilyen módon.
Ica és Dezső sokat voltak kettesben egymással. Közös érdeklődési területeik voltak, elmesélték egymásnak az életüket, többször felosontak a tetőre csillagokat nézni. Lassan szerelem szövődött közöttük, ami a másik háromnak is feltűnt. Örültek, a két hányattatott sorsú fiatal egymásban talált vigaszt és biztonságot. Továbbra is rejtegették a lányt, de megegyeztek, hogy ha menni akar, bármikor elengedik. De Ica nem akart, Dezső nélkül nem.
Azonban ekkor történetük tragikus fordulatot vett: Icát észrevették.
A lebukás és a munkásszálló szigorításai
A harmadik emeleten lakó egyik férfi feljött a negyedikre, ugyanis Dezsőék szobája alatt lakott, és leázott a fürdőszobájuk. Kopogott, benyitott, és meglátta a szekrénybe félig bejutott Icát. A pillanatnyi megdöbbenés után széles vigyorra húzta a száját. Gratulált a négy fiúnak, hogy szereztek egy állandó nőt, majd közölte, hogy ő és a társa is részt kívánnak venni a szórakozásban. Feri, Imre, Dezső és Antal egymást támogatva bizonygatták, hogy ez nem az, amire gondol, Ica nem olyan lány, vagyis olyan volt, de már nem, és ők csak barátok, és amúgy is Dezsőt szereti. A férfi közölte, hogy ő ezt nem hiszi el, és vagy közkinccsé teszik a lányt, vagy szól a rendészeknek. Dezsőék nem hagyták, hogy Icának baja essen, így a férfi indult is lefele a portára.
A lepedők szét voltak már csomózva, a kapun nem mehettek ki. Ica csapdába esett, alig pár percük volt a rendészek érkezéséig. Gyorsan megbeszéltek egy történetet: Icát kihasználták, mert gyenge volt és szegény, kényszerítették a maradásra, de sosem bántották. A rendészek elvitték Icát, és a vallomása után csodálkoztak, hogy kibírta, amikor egy emelet tulajdonává tették, és hogy egy szekrényben élt. Elengedték.
A következő fél évben szigorítottak a munkásszálló portaszolgálatán, ellenőrzések zajlottak minden szobában, és az ablakokat átalakították, hogy csak bukóra lehessen nyitni őket. Feri, Imre, Dezső és Antal teljesen el voltak keseredve, főleg Dezső, aki csak munkából hazafele találkozhatott Icával. A lány mindig a kapuban várta, néha elmentek moziba vagy sétálni, és rengeteget beszélgettek.
A munkásszálló után
Eltelt így egy újabb év. Közben Ica is talált rendes munkát, és Dezsővel sikerült felvenniük egy hitelt, amiből vettek egy kis lakást a szomszédos városka szélén, ahol a jövőjüket tervezhették. Rendszeresen találkoztak a másik három fiúval, később családjaik is összejártak. Mindannyian közel éltek egymáshoz, miután Feri, Imre és Antal is elhagyták a munkásszállót. A történetnek így boldog vége lett, a nem mindennapi kezdet és a nehézségek ellenére.
